"Szóval tegnap este elmélkedek hangosan, hogy milyen jó volt megint az étel cserebere, kicsit áradozok rólatok, mennyire jó benne lenni ebben a nyüzsgésben, milyen aktív és jófej mindenki... de aztán eszembe jut Éváék ágyfordító ügye, ami kudarcba fulladt.
(az újak kedvéért: Eva olcsón dolgozó bútorszállítókat keresett, mert a dupla ágyuk megfordítása kifogott rajtuk, én lelkes közösségbuzdítóként felvetettem, dobjuk össze az apákat, ők megcsinálják pikkpakk, rögtön csatlakozott hozzám még 2 Anya a Hajóról, így az ágy minden sarkára jutott ember. Jutott volna, DE - az enyém mondta le először - beteg lett, persze amúgy is tiltakozott a szombat reggeli időpont ellen, aztán sorban, a többiek is, végül mégis a költöztető cég járt jól.)
Fel is hánytorgattam megint Lacinak, hogy milyen dolog ez, az apák miért nem képesek egységbe kovácsolódni!? Mire ő: Ha kérsz valamit, először adnod kell. Mit ad az anyaközpont az Apáknak?
Volt egy gyors válaszom: Életvidám Anyákat!
Hümmögött.
Ajánlanunk kéne még valamit?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése