"Már régóta érlelődik bennem, hogy leírjam ismét a gondolataimat, és, hogy épp három hónapja tettük hivatalossá az Életmódi csapatot, ez remek alkalom.
Kezdeném azzal, hogy a terveim egy része nem sikerült eddig, havi 2 kilót szerettem volna fogyni, de jelenleg 4-4,5 kg fogyásnál tartok. Ez úgy áll össze, hogy az első hónapban 2 kilót fogytam, aztán egyet, most utóbb pedig szintén kb. egyet. Persze jobb lenne, ha most 6 kilóról számolhatnék be, de nem vagyok elkeseredve, mert a tendencia az, hogy folyamatosan csökken a súlyom.
Továbbra sem eszem fehér lisztet és cukrot, bár a húsvéti ünnepek, amit a családnál töltöttünk rávittek némi szabályszegésre. Épp ez adta meg a kellő lendületet ehhez az íráshoz is.
Aminek a fő témája ismét, vagy elsőnek, már nem is tudom, ez erők, amik körülvesznek minket.
Vannak a támogatók és a visszahúzók. Az utóbbi időben a visszahúzók kerültek fölénybe.
Bár azt sem tudom igazán eldönteni, hogy ez mit is jelent. Az én szemüvegem változi, rossz a fénytörés, vagy valóban vannak olyan működések, látásmódok, amik lefelé húznak, nem előre visznek. És, ha igen, mit is lehet ezekkel kezdeni? Mi az amit ezek közül át tudok fordítani pozitívba? Mi az, amit figyelmen kívül kellene hagyni?
És igen, látható, a böjti időszak véget ért, küldetésem teljesítve, most már agyalhatok ismét, tehát agyalok. :)
Visszahúzók:
1. Család – hú micsoda szentségtörés!!Édes pici gyerekek, kedves segítőkész férj, tündéri nagymamák, nagypapák, akik mindannyian csak azt akarják, hogy mindenkinek a legjobb legyen, hogy anyuka szép legyen, egészséges, jókedvű…DE! …közben ne menjen el futni, inkább játsszon velünk, főzzön vacsorát, engem is vigyen…oldjon meg mindig mindent jó feleség módjára, akár ereje utolsó cseppjeiből, max. nem megy futni, és megeszi a bolti kenyeret…nagymaminál egye csak meg a fehérlisztes kalácsot, meg a kenyérrel megtömött fasírtot, hiszen egy nap nem számít, ne legyen már hülye, hogy elhiszi, hogy abban a kenyérben az van ami… Nálunk ez kb. így néz ki. És persze pont a család az a kategória, aki beleférne a támogató erők közé ugyanúgy, de mostanában inkább ez az oldal a domináns nálunk.
2. Ünnepek – ez most ugye nagyon aktuális, és szorosan kapcsolódik az előző kategóriához. Nem megoldhatatlan, teszem hozzá, de nekem most nem sikerült teljes mértékben. És szomorú, ha nem vásárolok be magamnak az általam fogyaszthatónak ítélt élelmiszerekből, akkor bizony vagy éhezem vagy vétkezem egy nagymamás látogatás során…
3. …és ebből jön a harmadik: alacsony önértékelés, avagy fontos vagyok-e. Nálam ez is egy komoly visszahúzó erő. Amikor szembesülök azzal, hogy nem vagyok az…Hogy felnőtt családtagjaim (na ismét a család) nem tisztelnek, nem fogadják el, hogy ez egy nagyon kemény munka most részemről amit leginkább magamért, de közvetve értük is teszek, amikor kinevetnek, mert ez egy hülyeség, amikor csokit kapok ajándékba-és nem diétásat, amikor nem terítenek meg nekem az asztalnál- mondván hiszen te életmódizol, nem? Ugye, hogy ugye?
4. Pénz…és annak hiánya. Nem panaszkodom, de azért tegnap teljesen leakadtam azon, hogy a Wekele egyik menő sarki boltjában 690 forintért vettem egy 25 dekás tönköly kenyeret. Mert épp itthon nem volt semmilyen. És nem tartozik ide szorosan, de mikor megkérdezem a Tinódit, ahol 490 egy félkilós egészséges kenyér, hogy sütnek-e mást is ebből a lisztből, vagy valami cukormenteset, akkor úgy néznek rám, mint aki a Marsról jött.
5. Fáradtság, hangulati ingadozások: ezzel még nem tudom, mit kezdjek. A fáradtság még ok, de amióta szültem sokkal kiegyensúlyozatlanabbnak érzem magam hangulatilag. És ez ördögi kör...ha nem befordulok, hanem kifelé a futópálya felé, akkor nyert ügyem van…de ez most valamiért nem megy…ezért marad a belső feszültség. Ezen még dolgozni kellene.
És most jönnének a Támogatók, a csapat, a pozitív gondolatok, de nem jönnek a fejembe…
Ma este Életmódi – gasztro, hátha kapok egy kis lendületet, aztán meglátjuk…"
Kezdeném azzal, hogy a terveim egy része nem sikerült eddig, havi 2 kilót szerettem volna fogyni, de jelenleg 4-4,5 kg fogyásnál tartok. Ez úgy áll össze, hogy az első hónapban 2 kilót fogytam, aztán egyet, most utóbb pedig szintén kb. egyet. Persze jobb lenne, ha most 6 kilóról számolhatnék be, de nem vagyok elkeseredve, mert a tendencia az, hogy folyamatosan csökken a súlyom.
Továbbra sem eszem fehér lisztet és cukrot, bár a húsvéti ünnepek, amit a családnál töltöttünk rávittek némi szabályszegésre. Épp ez adta meg a kellő lendületet ehhez az íráshoz is.
Aminek a fő témája ismét, vagy elsőnek, már nem is tudom, ez erők, amik körülvesznek minket.
Vannak a támogatók és a visszahúzók. Az utóbbi időben a visszahúzók kerültek fölénybe.
Bár azt sem tudom igazán eldönteni, hogy ez mit is jelent. Az én szemüvegem változi, rossz a fénytörés, vagy valóban vannak olyan működések, látásmódok, amik lefelé húznak, nem előre visznek. És, ha igen, mit is lehet ezekkel kezdeni? Mi az amit ezek közül át tudok fordítani pozitívba? Mi az, amit figyelmen kívül kellene hagyni?
És igen, látható, a böjti időszak véget ért, küldetésem teljesítve, most már agyalhatok ismét, tehát agyalok. :)
Visszahúzók:
1. Család – hú micsoda szentségtörés!!Édes pici gyerekek, kedves segítőkész férj, tündéri nagymamák, nagypapák, akik mindannyian csak azt akarják, hogy mindenkinek a legjobb legyen, hogy anyuka szép legyen, egészséges, jókedvű…DE! …közben ne menjen el futni, inkább játsszon velünk, főzzön vacsorát, engem is vigyen…oldjon meg mindig mindent jó feleség módjára, akár ereje utolsó cseppjeiből, max. nem megy futni, és megeszi a bolti kenyeret…nagymaminál egye csak meg a fehérlisztes kalácsot, meg a kenyérrel megtömött fasírtot, hiszen egy nap nem számít, ne legyen már hülye, hogy elhiszi, hogy abban a kenyérben az van ami… Nálunk ez kb. így néz ki. És persze pont a család az a kategória, aki beleférne a támogató erők közé ugyanúgy, de mostanában inkább ez az oldal a domináns nálunk.
2. Ünnepek – ez most ugye nagyon aktuális, és szorosan kapcsolódik az előző kategóriához. Nem megoldhatatlan, teszem hozzá, de nekem most nem sikerült teljes mértékben. És szomorú, ha nem vásárolok be magamnak az általam fogyaszthatónak ítélt élelmiszerekből, akkor bizony vagy éhezem vagy vétkezem egy nagymamás látogatás során…
3. …és ebből jön a harmadik: alacsony önértékelés, avagy fontos vagyok-e. Nálam ez is egy komoly visszahúzó erő. Amikor szembesülök azzal, hogy nem vagyok az…Hogy felnőtt családtagjaim (na ismét a család) nem tisztelnek, nem fogadják el, hogy ez egy nagyon kemény munka most részemről amit leginkább magamért, de közvetve értük is teszek, amikor kinevetnek, mert ez egy hülyeség, amikor csokit kapok ajándékba-és nem diétásat, amikor nem terítenek meg nekem az asztalnál- mondván hiszen te életmódizol, nem? Ugye, hogy ugye?
4. Pénz…és annak hiánya. Nem panaszkodom, de azért tegnap teljesen leakadtam azon, hogy a Wekele egyik menő sarki boltjában 690 forintért vettem egy 25 dekás tönköly kenyeret. Mert épp itthon nem volt semmilyen. És nem tartozik ide szorosan, de mikor megkérdezem a Tinódit, ahol 490 egy félkilós egészséges kenyér, hogy sütnek-e mást is ebből a lisztből, vagy valami cukormenteset, akkor úgy néznek rám, mint aki a Marsról jött.
5. Fáradtság, hangulati ingadozások: ezzel még nem tudom, mit kezdjek. A fáradtság még ok, de amióta szültem sokkal kiegyensúlyozatlanabbnak érzem magam hangulatilag. És ez ördögi kör...ha nem befordulok, hanem kifelé a futópálya felé, akkor nyert ügyem van…de ez most valamiért nem megy…ezért marad a belső feszültség. Ezen még dolgozni kellene.
És most jönnének a Támogatók, a csapat, a pozitív gondolatok, de nem jönnek a fejembe…
Ma este Életmódi – gasztro, hátha kapok egy kis lendületet, aztán meglátjuk…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése